Önéletrajz
Budapesten született. Gimnáziumi érettségi letétele után felvételi vizsgát tett - az akkori lehetőségeknek megfelelően - a budapesti és a debreceni orvosegyetemre egyaránt, s mindkét helyre első kísérletre fölvették. Családi okokból a pesti orvoskart választotta. Felsős egyetemista korában részt vett a pesti orvosegyetem Kórélettani Intézetének kutatómunkájában (eredményeit publikációk is jelzik), illetve rendszeres előadója volt a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulatnak egészségügyi témakörből, közintézményekben, rendelőintézetekben, stb. legalább 50-70 alkalommal. Az egyetemet summa cum laude minősítéssel fejezte be.
Az V. évfolyam elvégzése után pályázatot adott be ún. szakosított hatodéves képzésre, csecsemő-és gyermekgyógyászatból. Ezután a pesti orvosegyetem II. sz. Gyermekklinikájára került, melynek váltott osztályain töltötte már a VI. évfolyamot. A tanév végén 20 hasonló beosztású „szigorló orvos” közül a klinika egyedül őt hívta meg állományába, mint végzett orvost. 1963 november 1-jéig dolgozott a klinikán, ahol a bevett szokásnál előbb, tehát 3 év után bocsátották szakvizsgára csecsemő-és gyermekgyógyászatból. Gyógyító tevékenysége, valamint orvostanhallgatóknak és a bennlakásos nővérképző iskola növendékeinek oktatása mellett sokrétű tudományos munkát végzett: többek között beállította és több éven át vezette a klinika haematológiai laboratóriumának véralvadási részlegét és ennek révén tagja volt az első hazai gyermek szívsebészeti/belgyógyászati teamnek, melyet a gyermekorvoslás „nagy öregje”, Prof. Petényi Géza irányított és két szakmai úttörő, Prof. Littmann Imre szívsebész és Dr. Fonó Renée gyermekorvos-kardiológus egyetemi docens vezetett. A klinikán osztályvezető tanársegédként, két orvos-beosztottat irányítva, klinikai ügyeletvezető tanársegédi munkakört látott el. A klinika megbízott neonatológusaként ellátta az akkoriban Bábaképző Intézetnek nevezett Szülészeti Intézmény Újszülött Osztályának a felügyeletét is. Számos előadást tartott hazai és külföldi kongresszusokon. Megtanult angolul, németül és franciául (az első kettőből nyelvvizsgát is tett).
1963 november 1-jétől új munkakört választott: Budapest XIV. kerületében körzeti gyermekorvosként helyezkedett el (később körzeti gyermek szakfőorvos) és ebben a beosztásban 1995 december 31-ig dolgozott, melléktevékenység gyanánt iskolaorvosként is. Utóbbi munkakörében (hazánkban ilyen beosztásban egyedülállóan) a prevenciós munka mellett az iskolák és óvodák egészséges gyermekpopulációit tanulmányozva, minimális felszereltséggel és minden anyagi támogatás nélkül, hazánkban ebből a munkakörből elsőként, antropológiai és humángenetikai kutatásai alapján,11 országban publikált saját közleményeit fölhasználva, angol nyelvű kandidátusi disszertációt készített, melynek a Magyar Tudományos Akadémián történt sikeres megvédése alapján, 1986-ban, elnyerte a biológiai tudomány kandidátusa (később PhD) tudományos fokozatot. (A munka címe: Human Polymorphisms in Hungarian Samples). Egy – már a körzeti munkában készített, populációgenetikai témájú – dolgozatát az Orvosi Hetilap (mint az év legjobb munkáinak egyikét) vezércikké emelte és Markusovszky-Díjjal tüntette ki. Több antropo-genetikai publikációját citálják külföldi szerzők: pl. a „genetikusok bibliájának” aposztrofált, Baltimoreban ismételten kiadott, kézikönyv ( V.A. McKusick: Mendelian inheritance in man) is föltüntet többet közülük, F.Gy. cikkeit idézve.
Területi, gyakorló orvos munkája mellett mintegy 10 éven keresztül különböző szaktárgyak előadója volt az Orvostovábbképző Intézet Egészségügyi Főiskolájának Védőnői Karán. Évente államvizsgáztatott, többször vizsgabizottsági elnök volt. A védőnőjelöltekből teameket képezve és azok kíséretében éveken át járta a dél-baranyai (többnyire romák-lakta) falvakat, s egyes antropológiai témákat a hallgatók szakdolgozati feladatnak kaptak meg. E munka eredménye lett egy seregnyi védőnői diplomamunka és az „Orvosbiológiai tanulmányok a cigányságról” c. kötet (Forrai-Kollár-Tauszik, Szolnok, 1986). A Főiskolán végzett oktatói/kutatói munka elismeréseként az Egészségügyi Főiskola c. főiskolai docensnek nevezte ki.
Orvosbiológiai/kultúrtörténeti munkásságát 1986-ban kezdte el, e témából is számos előadást tartott és összes közleményeinek száma mára megközelíti az 500-as számot, melyeknek kisebbik része tudományos cikk, könyvrészlet, nagyobbik része népszerű hangvételű orvosbiológiai-orvostörténeti tartalmú, melyek főleg az Ó-és Újszövetség orvosi szempontból figyelemreméltó témáit elemzik és kísérletet tesznek arra, hogy azokat a mai tudomány szemlélete alapján kommentárokkal lássák el. 1986 óta e témákból 12 könyve jelent meg, különös tekintettel az ókori idők „diagnosztikai” megfigyeléseire és „terápiás” kísérleteire.
Tagja az Egyesült Államokban székelő International Association of Human Biologists-nek, a Magyar Orvosok és Képzőművészek Körének (kongresszusain évente előadó illetve üléselnök), szerepel a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagjai között, stb.
1995 december végén nyugdíjba vonult, de azóta is megszakítás nélkül folytatja gyakorló gyermekorvosi tevékenységét is és továbbra is publikál orvosbiológiai/kultúrhistóriai írásokat. Az Orvosi Hetilap 2011 őszén például sorozatot indított újabb dolgozataiból "A Biblia az orvos szemével" címmel. A még 2013-ban is folytatott sorozatért másodszor is elnyerte az Orvosi Hetilap Markusovszky díját (az elsőt 1968-ban kapta meg - ld. fent).
Résztvett továbbá a Magyar Tudományos Akadémia közelmúltban befejezett és megjelent Nagyszótárának szerkesztésében és jelenleg is aktív munkatársa a MTA Nyelvtudományi Intézete Akadémiai Nagyszótára szaklektori gárdájának.
Több tv- és rádióinterjút adott és ugyancsak több önálló esten szerepelt művelődési házakban tartott előadásokkal. Előadott a Semmelweis Orvostudományi Egyetem angol, illetve angolul hallgató medikusainak is.